http://indavideo.hu/video/Origami_2_papir_virag

Donászy Magda
Anyák napján

Rózsa, rózsa, rózsafa
nyílj ki holnap reggel.
Hadd kössek
bokrétát,
mire anyám felkel.

A hajnali fénysugár
bíborszínre fessen,
csillogó
harmatcsepp
szép szirmodra essen.

Rózsa, rózsa, rózsafa
nyílj ki holnap reggel.
Hadd kössek
bokrétát,

neten volt

Mentovics Éva: A LEGDRÁGÁBB ANYUKÁNAK

Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?

Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.

Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.

Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon!

A legszebb csoda
Milyen szép a tavasz
Milyen szép a világ.
Amikor nyílni kezd
Száz illatos virág.

De minden virágnál
Van még egy szebb csoda,
Nagyobb szépséget én
Nem leltem még soha.

Édesanyám szíve
Ez a szépség nekem,
Olyan szép, olyan jó,
Hogy nem feledhetem.

Rajta át sugárzik
Mennyei szeretet,
Istentől tanult Ő
Szeretni bennünket.

Mikor kicsi voltam,

Gyámoltalan, gyenge.

Megvédett jó anyám

Forró szeretete.

Ő tanított engem

Buzgón imádkozni,

S a jó Istent szívből,

Igazán szeretni.

Tartsd meg hát sokáig

Aranyos Jézuskám,

Az én szelíd lelkű

Drága édesanyám!

Mama, ne sírj,
Szeretlek Téged!
Mama, ne félj
Itt leszek véled.

Mama, hallod?
Hogy zeng az ének?
Mama, ma érted
ébred a természet.

"Mama"- e szó a
Legszebb a földön,
Érti ezt mindenki
Bárhová is vetődjön.

Ne feledd soha!
Az ő szíve
csak érted dobban,
szeresd addig, amíg van.

Vigyázz rá!
Óvd minden lépését!
Hisz ő segít minden bajban.
Ő az anyád, ki csak egy van!

Mama, ne sírj,
Szeretlek Téged!
Mama, ne félj
Itt leszek véled.

Ha nem teszed, egyszer
majd megbánod,
De akkor már késő lesz,
Hiába is sajnálod.

Mikor megfogantam ti még nem is tudtátok,
De mind a ketten nagyon akartátok.
Mikor már biztosak voltatok jöttömben,
Én meg csak mosolyogtam örömömben.

Találgattátok: vajon fiú lesz, vagy lány?
Rózsaszín vagy kék legyen a szobám?
Dúdolgattatok édes dallamokat,
Én közben szoptam az ujjaimat.

Eljött a nagy nap, volt ám kapkodás!
Mert mindenki tudta, ez a nap csodás.
Apám elfelejtette azt is, amit idáig tudott,
Anyám mosolygott, engem is nyugtatott:

- Ne siess, mindjárt a kórházban leszünk,
Apukád is ott lesz ám velünk,
Meglátja a csodát, a születés pillanatát.
Te is meglátsz minket, a szüleidet...

Együtt sírtunk, amikor megszülettem,
Köszönöm, hogy a gyermeketek lehettem.

homlokunkon boldogság.

Áldás

Ahány virágszál van
Ott künn a határban,
Ahány fényes csillag
Nyári éjszakában,
Oly sok évig éljen
Anyám boldogságban.
Ahány madár dalol
A virágos réten,
Ahány jó ember van
Széles e világon
Édes jó anyámra
Annyi áldás szálljon.

Áldd meg Isten

Ki az, aki ápol
Születésem óta,
Testemet, lelkemet
A bajtól is óvja?
Ki tanított engem
Isten szent nevére,
S ha baj vagy bánat ér,
Ki ölel szívére?
Könnyes lesz a szemem,
Ha róla beszélek,
Az én édesanyám
Ez az áldott lélek.
És szívemnek nincs szebb
Kívánsága, vágya
Csakhogy őt az Isten
Ezerszer megáldja.

Édesanyám

Ha mosolygó arcod nézem,
Hogyha forró csókod érzem,
Tudom szeretsz édesanyám,
Szeretlek én is igazán.
Ég felé száll imádságom,
Ami jó van a világon,
Amit remél, kíván szíved,
A jó Isten mind adja meg.
Legyen örömökkel telve
Életednek minden perce.

Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna
Én azt is megkeresném,
Ha csak egy csillag gyúlna
Fényét ide vezetném.
Ha csak egy madár szólna,
Megtanulnék a hangján,
Ami csak szép s jó volna
Édesanyámnak adnám.

Egy szívem van…

Ha száz szívem volna:
Mind érted dobogna,
Szelíd arcod mind a százban
Napfényként ragyogna.
Áldjon meg az Isten
Jártadban, keltedben.
Hová nézel a virág is
Ott nyíljék legszebben.
Nincs több, csak egy szívem,
Csak egyetlen egy van:
Ám, de százzal sem tudnálak
Szeretni már jobban.
A te neved zengi
Minden dobogása…
Szálljon reád édesanyám
Az Isten áldása!

Az édesanyám

Drága jó édesanyám,
Tavasz van a világon,
Nap süt le a földre,
Madár szól az ágon.
Szívünk világában
Szintén szép tavasz van,
Szeretetnek napja
Fürdeti sugárban.
Tele van a szívünk
Szép madárénekkel,
Légy megáldva hosszú
És boldog élettel.

Tétlenkedni engem,
bezzeg sose látnak!
Segítő tündére
vagyok nagymamámnak.

A világon mindent
megteszek én érte,
vigyázok is rája,
hogy baj sose érje.

Így rovom le hálám,
hogy értem is fáradt,
hogy őtőle kaptam
az édesanyámat!

Anyák napi műsor

lesz az óvodában.

Sorba állunk szépen,

ünneplőruhában.

Szavalunk sok verset,

most jönnek a dalok,

felkészültünk mi is,

akárcsak a nagyok!

Édesanyát látom,

ott ül a sor szélén,

mosolyogva tapsol

műsorunknak végén.

Kicsordul a könnye,

elszorul a torka,

tudom, mire gondol,

pedig nem is mondja.

Arra gondol, érzem,

milyen ügyes voltam,

életébe mennyi

boldogságot hoztam

Nem szólok egy szót sem,

átölelem inkább,

így kívánok némán,

Boldog anyák napját!

BARTOS ERIKA

Mondd el, anya!

Mondd el, Anya, milyen volt, míg

szíved alatt voltam,

Gömbölyödő pocakodban

sokat forgolódtam?

Mondd el, Anya, milyen volt a

születésem napja,

Gondoltad, hogy ilyen hamar

megnövök majd nagyra?

Mondd el, Anya, milyen volt, hogy

hároméves lettem,

Féltettél – e engem, mikor

óvodába mentem?

Mondd el, Anya, milyen lesz, ha

felnőtt leszek egyszer,

Igaz – e, hogy nagykorában

mindent tud az ember?

Ezentúl jó leszek
állíthatom
reggeltől estig
tetőtől talpig
csupa jó leszek.
a füleimet ezentúl
mindig megmosom
rendbe rakom a ruhám
tiszták lesznek a körmeim
köszönök szépen mindenkinek
azt teszem csak,
ami szép és jó.

Ha már jó leszek
és ezután az leszek
nem verekszem
nem csúfolkodom
nem húzom meg a lányok haját
semmit sem teszek
amit nem szabad
a legeslegjobb gyerek én leszek,
ha majd nagy leszek
mert ezt a sok jóságot
észben tartani azért
nem tudja egy ilyen kisgyerek!

Hallod a csöndet?
Elpihent a szél.
Esteli égen
a hold útra kél.
Alszik az utca,
fű, fa, lombos ág.
Lepke, madárka
már aludni szállt.
Csak egy magányos
fülemüle zeng,
csillagos fényben
esti dalba kezd.
Miért szól az ének?
Altatni akar.
Aludj el szépen,
anya betakar.

SZIASZTOK!
aKI ADOTT EMAIL CÍMET, ANNAK ELKÜLDTEM A DALOKAT!!!

rEMÉLEM MEGKAPTÁTOK!!!!

 

Amikor megszülettem, apukám hazavitt
bennünket a kórházból. Csak elôbb
még behozott egy hatalmas virágcsokrot.
Anyukámnak adta. De az ô kezében
már én voltam és a kisbôrönd, a babakelengyével.
Apukám átvett engem. És rögtön
a fejemre húzott egy sapkát. Még sose
volt sapka a fejemen, és nagyon utáltam,
hogy most van. De nem tudtam levenni,
mert még nem azt fogtam meg
amit akartam, hanem ami éppen sikerült.
Például a fülemet. Jól megfogtam,
megmarkoltam, és már sírtam is miatta.
Apukám csodálkozott. Anyukám levette
a sapkát, ô megérti, amit sírok.
Amikor hazaértünk, apukám kisegítette
a taxiból anyukámat és a virágot.
Anyukám meg kivett engem.
A lakásban letettek a kiságyamra.
Anyukám azt mondta, most tisztába
tesz, mert hátha bepisiltem. Én biztosan
tudtam, hogy igen, csak nem szóltam.
Minden apróságért nem sírok!
De azért nagyon örültem, amikor kibontott
a pólyából. Nyújtózkodtam,
nyújtózkodtam... Fázni kezdtem. Hol
van már az a jó kis száraz pelenka?
– Hol van a száraz pelenka? – kérdezte
anyukám is.
És apukám rögtön tudta, hogy a taxiban
maradt a kisbôröndben. Máris
indult az üzletbe újért. Anyukám elsorolta,
mi minden tartozik a babakelengyéhez.
Le is rajzolta, hátha az önkiszolgáló
boltba megy apukám.
Addigra éppen megérkezett a taxisofôr.
Hozta vissza a kisbôröndöt.
Én közben már újra bepisiltem. Elkezdtem
csuklani. Anyukám kicsit megijedt.
Apukám is. A taxisofôr ajánlotta,
hogy takarják már be azt a gyereket.

Gyönyörű világ

NÔ, NÔ, NÔ, KISDEDECSKE

Népköltés

Nô, nô, nô, kisdedecske,
gyönyörû gyöngyöcske.
Rózsafa bölcsôd legyen,
feküdj benne csöndesen.
Lepedôd a szivárvány,
pipi-pipi, pici lány.
S körülötted ékesen
aranypára reszkessen.
Diófalomb takarjon,
hulló csillag csókoljon,
szelíd szellô neveljen,
liliomszál öleljen.
Selyemszál simogasson,
öröm pirosítson.
Hím pillangó hímezzen,
selyembogár öltöztessen,
a verôfény melegítsen.

Édes kisfiam

Buba éneke

 Zöld erdőben...

• Praktika
• 2005. 04. 29.

Minden kisgyerek lázasan készülõdik május elsõ vasárnapjára. Akár segítséggel, akár *- fõképp a nagyobbacskák -* egyedül is elkészíthetik ezeket az egyszerû, mégis mutatós nyakékeket.

Kattints a képre!

A szükséges kellékek nagy valószínűséggel minden otthonban megtalálhatók, ám ha valami mégis hiányozna, apával szövetkezve könnyen beszerezhető. Száraztésztából
Igazi különlegesség ez a nagyon egyszerű, mégis látványos nyakék. Nincs hozzá szükségünk másra, mint üreges száraztésztára, néhány fagolyóra és kenderzsinórra. Vegyünk három széttárt kar hosszúságú kenderzsinórt, és kössük össze őket egy csomóval az egyik végüknél. Fűzzünk fel egy fagolyót az egyik szálra, majd a három szálat összefogva megint készítsünk egy csomót. Fonjuk össze a szálakat egy körülbelül 10 centis szakaszon, majd ismét egy csomó következik. Fűzzünk egy fagolyót az egyik szálra, aztán a másik kettőt összefogva tekerjünk két csomót az egyedülállóra. A két összefogott szálra fűzzünk fel egy darab üreges tésztát, majd az egyedülálló szálat csomózzuk kétszer a dupla szálra. Az önálló szálra ismét fűzzünk egy golyót, és így folytassuk, amíg megfelelő hosszúságúnak nem találjuk a nyakláncot. Ekkor fogjuk össze a három szálat, és ismételten csomózzuk meg. Ezután fonjuk össze egy ugyanakkora szakaszon, mint az eleje, és csomózzuk meg. Végül készítsünk még egy csomót az előzőtől egy centire, és vágjuk le a maradék kenderzsinórt. A lánc egyik végén lévő golyót a másik végén lévő két csomó közti lyukba dugva lehet összecsatolni a nyakéket.

Papírdíszekből
Gyöngyként felfűzhető papírcsigákból is készíthető látványos nyakék. Szükségünk van hozzá színes A4-es papírokra, ceruzára, vonalzóra, ollóra, hurkapálcára, és a felfűzéshez megfelelő hosszúságú bőrszalagra. Először vágjunk hosszú és nagyon keskeny háromszögeket a színes papírból. A szélesebb oldalával kezdve tekerjük fel ezeket a hurkapálcára, és tartsuk egy rövid ideig jó szorosan. Rögzíthetjük őket egy befőttes gumival is.

Ha megpödörtük az összes gyöngyöt, húzzuk le őket a pálcáról és fűzzük fel a bőrszalagra. Ha a bőrszalagot többször ide-oda bújtatjuk a pödrött papírcsigákon, érdekes alakzatokat alakíthatunk ki belőlük.
Só-liszt-gyurmából
Alapanyagok, kellékek:

• levegőre száradó vagy kiégethetô gyurma, vagy só-liszt-gyurma
• vegyes kása- és szalmagyöngy
• süteményes kiszúróformák
• szaténszalag
• hímzőfonal
• hurkapálca

Az elkészítés menete:
1. A forma kivágása
Gyúrjuk össze az anyagot, hogy könnyen alakíthatóvá váljon. Lapítsuk kb. 1 cm vastagságúra, majd kisebb süteményes formával szaggassuk ki a medál alapját.

2. Gyöngyös díszítés
A kivágott formába nyomkodjunk különböző színű és formájú, csillogó gyöngyöket. Ügyeljünk arra, hogy ne deformálódjon el a gyurma, ahogy a díszítést rögzítjük. Végül egy hurkapálcával készítsünk lyukat a medál tetejébe. Hagyjuk az ékszert szellős helyen megszáradni, de ha kiégethető gyurmából készítettük, tegyük sütőbe egy rövid időre. Mindig kövessük a használati utasítást. Miután tökéletesen megkeményedett, húzzunk át a lyukon egy darabka hímzőfonalat, csomózzuk meg, majd ebbe fűzzük a selyemszalagot.
A legkisebb gyerekeknek a legegyszerűbb megoldást kínáljuk: gyúrjanak mogyoró nagyságú gyurmagolyókat, hempergessék bele gyöngyökbe, amiket előtte egy kis tálkába szórtunk, majd alaposan nyomják bele az apró díszeket a gyurmába. Ha elkészültek, fúrjunk beléjük lyukat egy hurkapálcával, és hagyjuk őket megszáradni.

Édesanyám mit segitsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?

Neked száz és száz a dolgod,
mig ebédünk egybehordod;
mig az asztal megteritve,
csak te fáradsz, te s megint te!

Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát igy üld meg, mosogatva?

Édesanyám, mit segitsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kimélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.